Egyéni oldások tapasztalatai
Egyéni oldások tapasztalatai
NÓRA TÖRTÉNETE
Nórát néhány éve ismerem; első kapcsolódásunk óta számtalan oldáson, tanfolyamon részt vett már nálam, mondhatni egyikről sem hiányzott. Kipróbálta az egyéni alkalmakat is, és elmondása szerint rengeteget adtak neki ezek a csoportok és alkalmak.
Amikor először meghirdettem a 10 alkalmas egyéni oldássorozatot, az elsők között csapott le rá. Azt mondta, csináljuk, nyomjuk, mert bár már sokat haladt előre, de a várt átfordulása még nem történt meg. Rengeteg elszántság, erő, és bizalom volt benne, én pedig annyira de annyira szerettem volna, hogy nála is megtörténjen az átfordulás és élhesse a szabad életét. Belevágtunk hát a sorozatba, hősnőnk rendkívül szorgalmas volt, hetente szakított időt és energiát az oldásokra és bele is engedte magát maximálisan a folyamatba.
Csakhamar rátaláltunk a belső gyermekére; ekkor mintha egy szelepet nyitottunk volna ki, nagyon sok könnye elfolyt Nórának. A gyermek megvigasztalása után még ettől is keményebb rétegek következtek, sokévezredes, megkövesült, önszabotáló életmantrákba ütköztünk, amik rendre újra teremtették ugyanazt a nehéz sorsot Nórának. Ördögi körök: hatalmas erőfeszítések, tiszta szív és tisztesség, majd a bukás, csőd, válás, veszteség. 59 éves korára már háromszor kellett a semmiből újjáépítenie magát. Mostanra végtelenül elfáradt és elkeseredett, a 6-7. alkalom körül már emiatt folyt el nagyon sok könnye. Megelevenedtek a legmélyebb és legkeserűbb rétegek is. Tudtam, hogy ez is egy gyógyulási fázis és jó úton járunk, és amelllett, hogy ezt próbáltam tudatosítani benne és folyamatosan megértésemről biztosítottam, minden alkalommal azt is elmondtam neki, hogy van kiút ebből, és hogy éppen mi a javaslatom, milyen nyomvonalon közelítsük a helyzetet. Minden alkalmunk előtt szertartást végeztem az oldásunk sikerességéért és nagyon nyomatékosan kértem imában, hogy megtörténjen Nóránál az ÁTTÖRÉS.
Az ellenállások (önszabotáló életprogramok) tudatosítása után oldottuk ezeket, majd eljött a CSODA pillanata, a 9. alkalom. Úgy éreztem, a szívcsakrán kell dolgoznunk, és Nóra erre ahogy szokott, bátran rábólintott. Köszönhetően kitűnő belső érzékelésének is, rátaláltunk a szívében egy egész életét megnyomorító szimbolikus blokkra: egy hatalmas, rozsdás kard szúrta át hátulról a szívét annyira, hogy a mellkasán is kilógott. A kard eltávolítása után egy misztikus energetikai folyamat indult be, amelyben Nóra úgy érezte, a Föld felett lebeg, és rengeteg fénylény gyógyítja. Összefoltozták a szívét, begyógyították a hegeit, és órákig élvezhette a gyógyító energiaörvényt és lebegést. Soha nem tapasztalt, ISTENI és KEGYELMI élményben volt része. Napokon át tartó ragyogásba került, mialatt rengeteg része regenerálódott és gyógyult. Azt mondta, az élettől tartotta vissza ez a nagy kard.
A 10. alkalomig eltelt egy hétben egy befagyott és reménytelen állapotból varázsütésre megváltozott az élete: ragyogott és mosolygott, a tanítványai folyamatosan ölelgették. Emberek csoportjai kezdték elismerni a tudását (ennek az ellenkezője is egy önszabotáló mantrája volt), a 20 fős csoportjába több mint 100 fő jelentkezett, új kliensek áramlottak felé és céges megbízást is kapott. Mindenhol alig várják, hogy érkezzen és szórja a tudását és a fényét, és ez anyagiakban is szépen megmutatkozott már az első, kard nélküli hetében. Végre úgy kezdett el mesélni a 10. alkalom elején, hogy nem sírt és kesergett, hanem nevetett és áradozott a sok csodáról, ami történik körülötte. A 10. alkalmon is találtunk egy szimbolikus tárgyat az egyik csakrájában, amelynek kiemelése során szinte mindent megértett a múltja több aspektusából, hogy mi miért történt vele. A belvilágában volt elrejtve minden gát és szabotáló hitrendszer és ezek most leomolhattak. Az előző alkalomhoz hasonló lebegés és gyógyítás vette kezdetét, és búcsúzáskor nevetve mondta: mint egy kisgyerek, olyan kíváncsisággal várja, hogy ezután is mik fognak történni a külvilágában.
Hatalmas gyógyulás volt ez, és igazán megtisztelve érzem magam, hogy hozzájárulhattam egy lélek karmikus teherletételéhez. Gyakran elgondolkodom rajta, hogy mi kell ehhez, egy lélek felszabadulásához? Nekem mi kellett hozzá? És kísérve Nóra folyamatát is, arra jutok, hogy aki elszánt, és teljes fókuszával szeretné a változást és gyógyulást (értsd: nincs B terve, csak a gyógyulás), és bátran tesz is érte, ő rátalál arra a módszerre, vagy módszerek összességére, amely ezt meg tudja adni neki. Van kiút, tedd bele magad 100%-kal és az ISTENI százszorosan beleteszi magát, hogy felszabadulhass!
BÍBORKA TÖRTÉNETE
Bíborka is egyéni folyamatra járt hozzám, világosan látott elakadásokkal és nagy elszántsággal a változásra. Érezte, hogy a folyamatunk időszaka a változásé, most van az oldásoknak az ideje. Hétről hétre nagy terhektől sikerült, gyorsan megszabadulnia, voltak olyan alkalmak, ahol szinte már csodaszámba menően tisztultak ki részei. Jól haladtunk, és ezt a munkát Bíborka elképesztő belső ereje és tisztánlátása is segítette.
A 6. alkalommal egy olyan témát hozott be Bíborka, ami egész addigi életét felölelte; ez pedig a megfelelni akarás másoknak, görcsös maximalizmus, mások elégedetté tétele volt. Szinte kényszeresen szerette volna jól végezni a dolgát, hogy nehogy leszidják (anya, főnök, stb.). De pont ez a kényszer tette azt vele, hogy leragadt a részleteken és hibázott, így megvalósult az, amitől előre tartott, leszidták. Elhangzott az a mondat is tőle, hogy "Anyám azt hiszi, hogy a szolgája vagyok és azt tehet az életemmel, amit csak akar." Amikor megkérdeztem őt, hogy mi az az érzés, ami ilyenkor jellemzően jelen van nála, azt felelte, hogy a szorongás. Szorong, hogy jól végezze a dolgát és senki ne szólja meg, és szorong, amikor ez mégis megtörténik. "Egész életemben itt volt a gyomromban ez a szorongás."
Ezért a mélyére merültünk, és meglátogattuk Bíborka "Szorongásaim Birodalma" nevű részét. Itt megtaláltuk a szüleit, és az általuk kikényszerített mechanizmusokat, majd leválasztottuk a szülőket és azokat az energiabekötéseket, amivel gyakorlatilag elszívták a lányuk energiáját és megakadályozták az önálló életét. Megértette Bíborka, hogy a szülei nem ismerik az énhatárokat, az ő határait sem, sosem tartották tiszteletben azt, ezért ő az, akinek ki kell tennie ezután ezután a határokat. Ezután az anyukájával lezajlott egy energiacsere: Bíborka visszaadta az anyukája energiát, az anyukája pedig visszaadta a lány energiáit, aki ezután sokkal szabadabbnak és energikusabbnak érezte magát. Még a hangja is felnőttebb lett. Azonban a szülei mellett találtunk még egy energiát itt, aminek olyan kényszerítő ereje volt, hogy annak Bíborka is szerette volna valahogyan alávetnie magát. Nagyon érdekes volt, és rögtön elkezdtük keresni, vajon honnan eredhet ez az energia. Kértünk egy isteni járművet az utazáshoz, Bíborka egy sólymot választott magának erre az útra.
A sólyom pedig elvitte egy megrázó előző életébe. Hatévesforma kisgyerekként leláncolva találta magát, rabszolga volt! Ez az élet volt a magyarázat az egészen eddig vele élő szolgalelkűségére, és hogy miért akart olyan jól dolgozni (hiszen rabszolgaként valószínűleg az élete múlott rajta) és elégedettséget teremteni. Ez az élete számomra is egy leláncolt valami volt, éreztem, hogy innen is tovább kell mennünk. Hogyan kerülhet valaki egy ilyen életbe, hogy kisgyerekként leláncolt rabszolgaként él? Sejtettem, hogy ehhez valami nagyon negatív dolgokat kellett tennie, egy még előzőbb életében, hogy az karmikusan így visszaüthessen.
Úgyhogy Bíborka ismét a felpattant a sólyom hátára, és megérkezett az okba, egy még előzőbb életébe. Ebben az életében rabszolgatartó volt! Rengeteg rabszolgája volt, ő pedig egyre nagyobb hatalmat akart gyakorolni felettük, ez adott számára élvezetet. Hatalmas károkat okozott az embertelen viselkedése az állatvilágban és a természetben is, és rengeteg egykori rabszolgája bolyongott a térben és köztes terekben, megnyugvása várva. Ezrekről volt szó. Először nyitottunk nekik egy átjárót a Teremtő, a Fény felé, hogy békésen haza tudjanak térni. És amíg ők lassan távoztak, likvidáltuk a Földről azokat a negatív szándékú lényeket, akik Bíborkára akaszkodtak a nagy hatalommániája miatt. (Sérülésből fakadt a hatalomvágya, és a sérülés mindig hívószó a más bolygókról érkező, negatív szándékú entitások számára. Ezek rátapadtak, és még nagyobb szörnyűségeket végeztettek el vele, mint amit egymaga megtett volna.) Végül bocsánatot kellett kérnie minden lénytől, akinek ebben az életében ártott. A Fénykapu megnyitása mellett ez volt a karmikus jóvátétel. És feloldódott ez a szörnyű élet, és a karmikus hatása is. Többé nem "kell" mások rabszolgájának lennie. Bíborka a szabadság szót választotta a szorongás ellentéteként, és hamarosan a szabadság energiája töltötte be a birodalmát és minden porcikáját is...